Az ipari parkok létrejöttének körülményei sok tekintetben rendkívül eltérő volt, főleg a továbbfejlődést meghatározó főbb elemek tekintetében. A parkok fejlődését alapvetően a
határozták meg.
A kiinduló feltételek és az elért fejlődés alapján – jelentős egyszerűsítésekkel – az alábbi táblázat mutatja néhány jellegzetes ipari parkot:
2002-től „Integrátor Ipari Park” minősítésre, szakmai elismerő oklevél elnyerésére is lehetett pályázni azon ipari parkok számára, amelyek
F az ipari parkokban lévő vállalkozások számára magas színvonalú, széles skálájú szolgáltatást nyújt,
F a park vonzáskörzetében lévő vállalkozások egy részét sikerrel kapcsolta be a szolgáltatási rendszerébe,
F a park olyan innovációs szolgáltatásokat nyújt, (vagy annak kiépítése folyamatban van), amely jelentős technológiai fejlődést tesz lehetővé és több kutatóhelyet kapcsol be az innovációs folyamatba,
Két ipari park nyerte el ezt a kitüntető címet, nevezetesen Budaörsi Ipari Park, valamint a Sárvári Ipari Park (FLEXTRONICS).
AZ IPARI PARKOK, MINT A KISTÉRSÉG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK KÖZPONTJAI
A 2009 végéig létrejött ipari parkok döntő többsége olyan településeken – általában városokban – jöttek létre, amelyek korábban egy-egy térség (ma járás) gazdasági, oktatási, kulturális és egészségügyi központja. A parkok a korábban már részletezett eredeti céljai (pl. foglalkoztatás növelése) mellett más objektív körülmények is indokolták az ipari parkok létrejöttét:
w a települések fejlődésük során általában lakóövezetekkel vették körbe az ipari területeket, így település-szerkezetileg is indokolt (volt) új ipari területek kialakítása a lakott területek szélén, ahol már a jelenleg is szigorú, EU-konform környezetvédelmi követelmények szerint alakították ki az ipari területeket, parkokat,
w A nagyobb foglalkoztatást biztosító termelő/szolgáltató üzemek olyan humán infrastruktúrát (is) igényelnek, amelyeket csak nagyobb települések tudnak biztosítani (oktatás, egészségügy, bérlakások stb.).
Az ipari termelő tevékenységhez megfelelő létszámú és összetételű munkaerő biztosítása csak a vonzáskörzetben meglévő nagyobb lélekszámú lakónépesség esetében lehetséges. További gazdasági megfontolást jelet(het) a befektető szempontjából az alkalmazottak munkába járásához szükséges támogatás mértékének nagysága is – amely helyi munkaerő esetében nem merül fel.
w az ipari/szolgáltatói tevékenység megfelelő közlekedési (közúti, vasúti) és megfelelő kapacitású alapközmű-infrastruktúra (elektromos energia, víz, gáz, szennyvíz) nélkül nem képes gazdaságosan/versenyképesen működni, ezeket a feltételeket általában a városok tudják biztosítani,
Az ipari parkok létesítésének akkor van racionális alapja, ha az előzőekben felsorolt letelepedési „követelmények” teljesíthetők, ezek egyben azt is jelentik, hogy az ipari parkok
F létrejötte, működése „magában hordozza” annak lehetőségét/esélyét, hogy a park a (kis)térség gazdasági fejlődésének motorja, szellemi és gazdasági központja legyen,
F amennyiben az ipari park élni tud/akar ezekkel a potenciális lehetőségekkel, akkor a park és környezete között olyan diffúziós folyamat indul el, amelynek eredményeként a park, a település és a vonzáskörzet (egy bizonyos fejlődési szinten) egyaránt szerves gazdasági-kulturális-környezeti egységet alkot, amely képes a folyamatos fejlődésre.
A diffúziós folyamat elemei, irányai:
Mindezen folyamatokat azok a szolgáltatások közvetítik az ipari park és környezete között, amelyeknek fejlesztése a jövő stratégiai alappillére az ipari park program szempontjából.
Az ipari parkok létesítésének sajátos – „magyar” – útja, amely indulásakor a foglalkoztatottság növelésében, az iparszerkezet átalakításában kívánt egyik eszköz lenni, már régen túlnőtt eredeti céljain. A korábban röviden bemutatott, összesített eredmények mögött rendkívül nagy egyenlőtlenségek húzódnak meg parkonként és településenként egyaránt.
Például: néhány nagyobb városunk rendelkezik három, vagy több ipari parkkal és még egy-egy településen belül is a parkok fejlettsége rendkívül eltérő. Ezek a tények a park adottságain túl igen sok tényezőtől függenek, ezek közül kiemelten a tulajdonosok befektetési lehetőségeitől, valamint a menedzsment felkészültségén, aktivitásán, a befektetés-ösztönzési (marketing) munka intenzitásán, hatékonyságán.
Az alábbiakban két példát mutatunk be:
|
SZÉKESFEHÉRVÁR |
|
Székesfehérvár 6 ipari parkja közül è VIDEOTON a korábbi termelő nagyüzem saját üzemeltetési szakterületét alakította-fejlesztette úgy tovább, hogy korszerű módon, kihasználva az iparterület előnyeit mintaszerűen működik – sok szolgáltatást nyújtva a betelepült cégeknek. è Az ALBA Ipari Zóna a megye vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó szervezetének irányítása mellett olyan zöldmezős ipari parkot hozott létre, amelyben döntő többségében magyar kis- és közepes vállalkozások telepedtek meg – igen sokféle profillal. Ez utóbbi tényező azonban nem tette/teszi lehetővé olyan integrált a szolgáltatások „piacos” megvalósítását, amely jellemzi a hasonló nagyságú, fejlett európai országokban működő ipari parkokat (pl. innovációs tevékenységek hiányoznak. è A Sóstó Ipari Park nagy területtel rendelkező, ahol ténylegesen nagyobb vállalkozások működnek, különösebb közös szolgáltatás igénye és lehetősége nélkül. è A DÉLI Ipari Park hasonlóan az ALBA Ipari Zónához, a szolgáltató cégek, valamint a kis-és közepes vállalkozások betelepülési helye, azonban a szolgáltatások elérhetősek. è Az IKARUS területén létrejött ipari park tipikusan „barnamezős” ipari terület, amelynek hasznosítása ipari területként nehéz feladatnak tűnik. è A VISTEON Ipari Parkban működik Magyarország egyik legnagyobb autóipari beszállítója, amely elsősorban innovációs fejlesztéseket és közvetlen beszállítóinak letelepítését tervezi. |
|
SZEGED |
|
Szegeden négy ipari park van, amelyeknek működése jelentős mértékben eltérő. è KÉSZ Ipari Park területén már működő vállalkozásokkal és a hozzá csatolt zöld területekkel alakult meg. è Az azóta megszűnt Kálvária Ipari Park elsősorban textilipari nagyvállalatok területén, épületeinek hasznosításával létrejött az ún. „barnamezős” ipari park volt. A textilipar válsága és egyéb okok miatt a parkban működő – többségében mikro- és közepes vállalkozás – megszűnt. è A SZEKO Ipari Park a volt Szegedi Konzervgyár területén ugyancsak „barnamezős” ipari parkként jött létre, azonban ma még kevesebb betelepült cég van a parkban. A Kálvária Ipari Park tapasztalatait hasznosítva a jó adottságú park is fejlődésnek indulhat a közeljövőben. è DÉLÉP Ipari Park a volt házgyári és zöldterületeket egyaránt hasznosítani tudó ipari park csak jelentős infrastrukturális felújításokat követően lesz képes kihasználni az egyébként meglévő előnyeit (pl. kiváló közlekedési- logisztikai adottságok). è Park tapasztalatait hasznosítva a jó adottságú park is fejlődésnek indulhat a közeljövőben. |
Európai tendencia, hogy a támogatási rendszerben egyre nagyobb helyet követelnek – és ténylegesen kapnak is – maguknak az un. puhább elemek (soft) támogatások, amelyek jellemzően az üzleti környezet humán-erőforrásainak, szolgáltatásainak az erősítésére irányulnak. Sajnos a Strukturális Alap céljai között ez a hangsúlyváltás nem történt meg, így ez a támogatási forma/mód sajnos nem került a támogatott tevékenységek közé. (Megjegyzendő: a mindenkori magyar gazdasági kormányzat nem is törekedett a változtatások elérésére.)
A regionális versenyképesség létrejöttének és fenntartásának fontos feltételei közt említhető a kis-és középvállalkozások számára az inkubációs szolgáltatások elérhetősége. E téren az átgondolt állami szerepvállalás azért is indokolt, mert kezdő lökést ad olyan fejlett struktúrák kialakításához, amelyek nagy hozzáadott értéket képviselnek, valamint gyors termelékenység bővülést eredményeznek.
Komoly szakmai kihívást okoz azonban, hogy a vállalkozási- rendszer innovativitását előmozdító regionális gazdaságfejlesztő programokban kombinálódnak a létesítmény központú, beruházási jellegű “kemény” támogatási elemek a puhább (soft) inkubációs szolgáltatásokat fenntartó promóciókkal. Ezek az európai regionális politika terminológiájában keret-intézkedéseknek (Framework measure) nevezett eszközök a 90-es években egyre szélesebb alkalmazási eszköztárral, nagyobb támogatási súllyal jelennek meg, sok esetben kiszorítva más támogatási formákat, ill. kiegészítve egyéb fizikai alapinfrastruktúra-fejlesztő elképzeléseket.
Az ilyen jellegű fejlesztések jóval nagyobb és bonyolultabb koordinációs igényt támasztanak a különböző szektorális vagy ágazati programokkal (pl. KKV, K+F, a foglalkoztatást vagy a közlekedést) illetően. Az ilyen jellegű (komplex) fejlesztések megkívánják az egyes fejlesztési területekért felelős intézmények, a különböző programgazdák közötti együttműködést, valamint a közös keret-intézkedések generálásában valamint a tervezést, végrehajtást és az ellenőrzést egyaránt integráló programfinanszírozást. Külön költségvetési, gazdálkodási-, pénzügyi- és menedzsment problémát vet fel a szolgáltatások fenntartását biztosító működési kiadások elszámolhatósága, hosszabb távra való tervezhetősége, a közvetett, rásegítő finanszírozási technikák bekapcsolása valamint a tőkejuttató eszközök és intézmények alkalmazása – innovatív módon.
AZ IPARI PARKI SZOLGÁLTATÁSOK GAZDASÁGFEJLESZTŐ SZEREPE
Az ipari parkok hosszabb távon akkor biztosíthatják saját maguk fejlődését, ha
q a park területén belül és vonzáskörzetében olyan gazdasági mikroklímát tud teremteni, amelyre támaszkodva a gazdálkodó szervezetek – elsősorban a mikro- kis- és közepes vállalkozások – kellő biztonsággal tudnak fejlődni,
q a park olyan szolgáltatásokat szervez, amelyek piacképesen, a kölcsönös előnyök alapján épül be a KkV-k, a település és a kistérség életébe,
q a park kiépít olyan kistérségi, régiós, országos és – legjobb esetben – Európai Uniós kapcsolatokat, amelyek révén mindig kellő időben és kellően pontos információkhoz jut a gazdaságfejlesztési feladatainak ellátásához.
Az ipari parki szolgáltatások, különösen a minőségi szolgáltatások színvonala összességében alacsonynak mondható. A parkok mindegyikében adottak az alapközművek, (víz-, csatorna-, villamos energia-, ezen belül ipari áram-, gáz-, burkolt út, vezetékes telefonhálózat, internet és a közvilágítás). A kiegészítő szolgáltatásokkal való ellátottság jellemzően a kisebb parkokban gyengébb, a nagyokban ezek a szolgáltatások is csaknem általánosan rendelkezésre állnak.
Egy 2005-ben végzett reprezentatív felmérés szerint viszonylag kevés park biztosít a betelepült vállalkozások számára egyéb, nem infrastrukturális jellegű szolgáltatásokat. Mind az adminisztratív szolgáltatások (egyablakos ügyintézés, könyvvitel, vámügyintézés, bankkirendeltség, ügyvitel, üzemeltetés, cégek jogi képviselete stb.), mind az innovációs szolgáltatások, mint. pl. a különféle tanácsadási szolgáltatások, pályázatfigyelés, stb. a legkiterjedtebben az 1997-ben címet elnyert ipari parkokban van jelen. Az 1998-99. években alapított parkokban az elérhető szolgáltatások kisebb arányban vannak jelen, míg a későbbi években alakult ipari parkoknak nagyobb hányada csak egy-két szolgáltatás nyújtására vállalkozik.
A szolgáltatások és az ipari parkok évjárata közötti összefüggés egyértelművé teszi, hogy a szolgáltatási paletta bővítésére a parkok többségében csak az alapvető infrastrukturális fejlesztések végrehajtását követően kerül sor.
Más összefüggésben a viszonylag szerény szolgáltatási kínálatban szerepet játszik az is, hogy a multinacionális vállalatok a szolgáltatásokat sok esetben saját szervezésben oldják meg, a kis- és középvállalkozások igénye pedig esetenként nem éri el azt a volument, amely mellett az ipari park számára kifizetődő lenne a szolgáltatás biztosítása. Az ipari parkok fejlesztésében ezért a kormányzati támogatásnak az infrastruktúra fejlesztése mellett a szolgáltatás fejlesztésére is ki kellene terjednie.